Sajnálni kell azt az embert, aki munkakeresőből hirtelen "profi pénzügyi szakemberré" válik, vagy inkább jogosan érdemelne egy kis fejmosást szerinted?

Szerintem a pszichológia itt egyszerű: ha valaki gyors, könnyű életet akar, gyakran feladja a hitelességét, önértékelését és szégyenérzetét. Aki normális önértékeléssel és neveléssel rendelkezik, annak ez meg sem fordul a fejében. De a státusz-kompenzáció miatt sokan mégis megteszik. A végén nem többek lesznek, hanem kevesebbek.

Egy véletlen példa: Kevin. (barikevinfx)  

Pár hónapja még munkát keresett (ami teljesen normális munkakör és hasznos dolog, amit bárki elvállalna). Most profi FX trader, befizetős programmal és a szokásos recepttel: Dubai, "neki sikerült az élet", milliomos, király minden. Szerintem ez tipikusan az a kategória, ahol a látszat mögött nincs valódi építkezés. Rövid távon csábító lifestyle (luxus, követők, felkapottság), de hosszú távon üres marad belül az ember és elfelejtik, emellett eldobják az emberségüket, amivel csak a digitális lábnyomukat teszik tönkre, mert ez hosszútávon nem működhet. Akkor miért működőképes az emberek körében, ha lehet, hogy félrevezetésről szól egy ilyen lehetőség az FX mozaikszóval rendelkező "traderektől"?

Fake it till you make it.

A luxus, az utazások, a márkák, a magabiztos testbeszéd és a "nekem sikerült” narratíva mind azt sugallják, hogy ez az ember tud valamit, amit te még nem. Jobb élete van mint neked, ezért érezd rosszul magad. Ennél a jelenségnél az ember nem gondolkodik racionálisan, kizárólag az evolúciós reflex jön elő, miszerint "ha neki ilyen jó akkor nekem is az lesz". A siker látszata vizuálisan mindig is jobbnak tűnik, mint a valódi bizonyíték. Az emberek ilyenkor csapdába esnek, ha ilyen tartalmat látnak. Reflexből azt érzed, hogy neked is ez kell, ezért gyorsan befizetsz a brókerhez, de ilyenkor nem szolgáltatást vásárolsz, hanem reményt.